Fülbetegségek

A füllel kapcsolatos leggyakoribb panaszok és tünetek a nagyothallás, fülzúgás, a szédülés, a fülfájás és –folyás. Ezek oka részben a beteg fül maga, de fülfájdalmat egyéb fej-nyaki szerv betegsége is okozhat (kisugárzó fájdalom), így a fogfájás, torok- illetve mandulagyulladás, nyálmirigybetegség, nyaki gerinc meszesedése és még számos ok lehet a fülpanaszok hátterében.

Az anatómiailag három részre tagolható fülben a külsőfül a hallójárat egy bőrcső, mely a fülkagylótól a dobhártyáig tart. A középfül egy nyálkahártyával bélelt üreg, melyet a dobhártya választ el a hallójárattól. A dobüregben helyezkednek el a hallócsontok: a kalapács, az üllő és a kengyel, ezeket apró izületek kötik egymáshoz. A kalapács nyele a dobhártyába épül, a hanghullámok a hallójáraton keresztül bejutva megrezegtetik a dobhártyát és ezzel a kalapácsnyelet is megmozgatva adódik tovább a rezgés az üllőn és kengyelen keresztül a belső fülben elhelyezkedő hallószervhez. A dobüreg levegőt tartalmaz, a levegő az orrgarat (az orr leghátsó része) felől jut be a fülkürtnek nevezett kis csövecskén keresztül. Az üreg beterjed a csecsnyúlványnak nevezett koponyacsontba is (a fül mögötti kicsit kiálló csont), itt apró légtartó üregek tömegét találjuk normál esetben. A kengyel talpacskája a belső csontos falon lévő ovális ablakba rögzül egy gyűrű alakú szalaggal, ez közvetíti a hanghullámokat a belsőfülbe a tulajdonképpeni hallószervhez, a csigához és ide csatlakozik a belsőfül másik fontos része is, ez a három félkörös ívjáratból álló egyensúlyszerv.

Betegségek:

A leggyakoribb fülbetegség a hallójárat- és a középfülgyulladás, mindkettő kezelése orvosi feladat.

Hallójáratgyulladás inkább felnőtt korban és leginkább a nyári időszakban fordul elő. Leggyakoribb oka, hogy a hallójáratba bejutott víz föláztatja a bőrt, vagy a fölöslegben összegyűlt fülzsírdugót és ezen a nedves, meleg, sötét helyen a bőrön normálisan „lakó” gombák és egyéb kórokozók elszaporodnak és bőrgyulladást okoznak. A gyulladt bőr részben váladékozik, részben a duzzanat miatt el is zárhatja a járatot, és mindez jelentős fájdalommal jár. Ilyenkor első lépésben a gyulladásos váladékot kell eltávolítani, majd a bőrt helyi gyulladáscsökkentő kenőcs vagy oldat segítségével kell kezelni, mellette fájdalomcsillapító szedése is szükséges lehet. Ilyenkor víz a teljes gyógyulásig nem érheti a fület, mert rontja a panaszokat. Ha valaki víz mellé megy pihenni és hajlamos a fokozott fülzsír-képződésre, célszerű az utazás előtt felkeresni a fül-orr-gégészt, vagy háziorvost fültisztításra, a fölösleges fülzsír eltávolítása csökkenti a gyulladás esélyét. Ha visszatérő a hallójáratgyulladás, lehet olyan füldugót csináltatni, ami teljesen elzárja a járatot és megakadályozza a víz bejutását (pl. vízi sportot űzők gyakran használnak ilyet).

A középfülgyulladás inkább a gyermekkor betegsége. Kisgyermekkorban a fülkürt még szűk és lefutása is más, mint a felnőtteknél, a nyálkahártya is lazább, könnyebben beduzzad. Így a fülkürt a légúti gyulladás során elzáródik, emiatt vákuum keletkezik a dobüregben, ez beszívja-megfeszíti a dobhártyát – ilyenkor romlik a hallás, dugult a fül, ezt nevezzük fülkürthurutnak. Nyeléskor, ásításkor a szájpadlás-izmok meghúzzák a fülkürtöt, ez átmenetileg juttat némi levegőt a dobüregbe, aztán újra bezárul. Ha ez az állapot hosszabb ideig fennáll, a dobüregben savós váladék gyűlik össze, ha bakteriális fertőzés a gyulladás alapja, akkor ez a váladék gennyes lehet. Gyerekeknél néha órák alatt tud változni a fül állapota, pl. reggel még semmi eltérés nem látható, délutánra már gennyes középfülgyulladás alakul ki.

Kezelés:

Ha egy gyermekről kiderül, hogy hajlamos középfülgyulladásra, a legkisebb náthánál azonnal orrcseppet kell elkezdeni csöpögtetni, ezzel lelohasztható a duzzadt nyálkahártya és „kinyitható” a fülkürt, s megelőzhető a komolyabb gyulladás. Időnként annyira szűk a fülkürt, hogy szinte soha nem jut át rajta a levegő, emiatt tartós hallásromlás észlelhető a gyermeknél a feszülő dobhártya miatt. Ilyenkor valahogy levegőt kell bejuttatni a dobüregbe, erre egy apró kis - tubusnak nevezett - henger alkalmas (a két végén gyűrűvel), amit a dobhártyába ültetnek. Ez elegendő levegőt juttat az üregbe, de apró mérete miatt a dobhártyarezgést nem zavarja, így a hallás normalizálódik. Ez a tubus általában hónapokig van a dobhártyában, majd magától kilökődik, de ezalatt a fülkürt gyógyulhat és újra átjárhatóvá válva biztosítja a dobüreg szellőzését. A duzzadt orrmandula is elzárhatja a fülkürt orrgarati nyílását, ha ez az ok, csak orrmandulaműtét segít a bajon. Manapság – a korszerű, hatékony antibiotikumoknak és gyulladáscsökkentőeknek köszönhetően – szerencsére ritkán fordul elő az, hogy a gennyes középfülgyulladás teljesen nem tud meggyógyulni, mert a csecsnyúlvány fent leírt kis cellácskáit is kitölti a genny. Emiatt újra és újra begyullad a középfül is, ilyen esetben csak fülműtéttel gyógyítható a betegség. Szintén az antibiotikumoknak köszönhető, hogy egyre ritkábban kényszerül a fül-orr-gégész arra, hogy „felszúrja a fület”, vagyis egy kis lándzsa segítségével a gennyel feszesen kitöltött (és emiatt intenzív fájdalmat okozó) dobüregből a gennyet a dobhártyán ejtett sebzésen át leengedje. Maga a beavatkozás 1-2 másodpercig tart, sajnos fájdalmas, de utána szinte azonnal megkönnyebbül a kis beteg, és antibiotikum szedés mellett hamar gyógyul. Néha a dobhártya magától átszakad és kiürül a genny, ezt fülfolyásként észleljük.

Fontos szabály, hogy váladékozó fülbe az orvosi vizsgálat előtt szigorúan tilos bármit becsöpögtetni!

Hallásromlás kialakulhat hirtelen és lassan, utóbbi főleg idős korra jellemző a hallószerv „fáradása”, sorvadása miatt. Hirtelen hallásromlást okozhat nagy erejű dörrenés a fül közelében (lövészek pl.), de okozhatja vérellátási zavar is, ilyenkor a minél hamarabb elkezdett keringésjavító kezelés javíthat a halláson, sőt normalizálódhat is szerencsés esetben.

Fülzúgásról akkor beszélünk, ha a beteg hangot észlel valós hanginger hiányában. Ennek számos oka lehet, szinte minden fülbetegség kísérője, ha gyulladásos eredetű, akkor a gyulladás gyógyulásával együtt megszűnik, nyilván mindig a kiváltó okot kell kideríteni és azt kezelve a zúgás is megszűnik. Sajnos néha nem találunk semmi okot, ilyenkor a belső fül vérellátását javító gyógyszerek tartós szedése enyhíthet a zúgáson, és sajnos néha semmi sem segít, ilyenkor a zúgást elfedő, annál kellemesebb hangot kiadó hallókészülék-szerű segédeszköz használata segíthet. A szédülésnek szintén millió oka lehet, ha fülbetegséget kísér, akkor annak gyógyulásával megszűnik, de nagyon sok egyéb oka is lehet, erre is igaz, hogy mindig az alapbetegséget kell kideríteni és kezelni ahhoz, hogy a szédülés megszűnjön.